06. října, 2025 Péter Bori, Júlia Lilian Szabó
A teljes körű Ukrajna elleni orosz invázió legközvetlenebb gazdasági következménye az európai energiapiac átrendeződése volt. Az orosz szállítási korlátozások és a vezetékes energiaszállítás bizonytalanná válása az egekbe emelte az energiaárakat, jelentősen növelve a termelési és szállítási költségeket is. Magyarország, amely az EU-ban az orosz energiától (gáz, olaj és nukleáris üzemanyag-ellátás tekintetében is) leginkább függő országok közé tartozik, kényes helyzetbe került, amelyet tovább súlyosbítottak az energiaárak emelkedésének potenciális politikai költségei Orbán Viktor számára, aki rezsimjét részben a háztartások rezsicsökkentésének szlogenjére építette.
A háború kitörése óta az EU megkettőzte az orosz üzemanyagokról való fokozatos leválás és az energiaellátási források diverzifikálásának érdekében tett erőfeszítéseit. Miközben a REPowerEU tervvel összhangban az EU orosz energiától való függése jelentősen csökkent, Magyarország vonakodott érdemi intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy mérsékelje az ország orosz energiának való kitettségét. Magyarország megvétózta az Oroszországból származó üzemanyag-importot korlátozó uniós csomagokat, a kormány a döntést azzal támasztotta alá, hogy az ország energia-infrastruktúrája szükségessé teszi az orosz energiaimport folytatását.
Magyarország, mint tengerparttal nem rendelkező ország végül mentességet kapott az orosz tengeri olajra vonatkozó általános uniós embargó alól. Az engedmény lehetővé tette, hogy Magyarország az állami tulajdonú energetikai vállalatcsoportja, az MVM révén jelentősen több gázt kezdjen importálni Oroszországból, mint a Gazprommal korábban kötött hosszú távú szerződésekben meghatározott évi 4,5 milliárd köbméter. A jelentések szerint további évi 2,1 milliárd köbméter gázra szerződhettek, így összességében jóval több gáz jött az országba, mint amennyi az ország hatalmas tárolókapacitásának kielégítő mértékben történő kihasználásához elegendő lenne. Minden jel szerint az Oroszországból importált, a 2021-es hosszú távú szerződésben meghatározott mennyiséget meghaladó gáz olcsó, és feltehetően kereskedelmi célokat szolgál, lehetővé téve az MVM-nek és más a gázbizniszben részt vevő szereplőknek, hogy jelentős profitot zsebeljenek be. A kormány kritikusainak szemében ezt a tevékenységet joggal illeti a háborús nyerészkedés címkéje.
Szijjártó Péter külügyminiszter a további beszerzéseket a fizika kemény törvényeivel indokolta, mondván, “Onnan veszünk kőolajat és földgázt, ahonnan tudunk vásárolni, mert van ott forrás, meg van vezeték”. Eközben a kormány az EU-ból érkező Oroszországtól való energiafüggőség csökkentésére irányuló felhívásokat a gondosan felépített Brüsszel-ellenes narratívájába szőtte, ragaszkodva az állításhoz, miszerint Brüsszel valójában Magyarország sikeres rezsicsökkentési programját kívánja felszámolni. Az elemzők azonban rámutatnak, hogy a háztartások számára kidolgozott költségcsökkentési program politikai termék, és bár az Oroszországtól való függőség fokozatos megszüntetése megemelné a költségeket, a növekedés messze nem lenne olyan drámai, mint azt a kormány sugallja. Ha a kormány nem találja meg a finanszírozás módját, az inkább Orbán számára vet fel kényelmetlen kérdéseket a magyar gazdaság állapotával kapcsolatban.
A háború Magyarországon is nagyon rossz inflációs időszakot indított. Az infláció Oroszország inváziója után ugrott meg jelentősen, az első félévben körülbelül 25%-os csúcsot ért el, az élelmiszerárak inflációja pedig 2022 végén a 48%-ot is elérte. Míg a magas energiaköltségek Európában általános inflációt okoztak, és a globális élelmiszerárak is emelkedtek, Magyarország inflációs többlete hatalmas volt a többi visegrádi országhoz képest, és az élelmiszerárak több mint egy éven át Magyarországon voltak a legmagasabbak az EU tagországai közül. A belpolitikai intézkedések hozzájárultak a rekordokat döntő inflációhoz. A 2022-es választások előtti időszakban a kormány jelentős pénzügyi transzfereket hajtott végre a lakosság egy részének javára, főként adó-visszatérítések formájában, de ársapkákat vezetett be az az alapvető élelmiszerekre és az üzemanyagokra, valamit alacsony szinten tartotta a háztartások energiaárait. Ugyan az intézkedések a választók egy részében azt a benyomást kelthették, hogy jobb gazdasági helyzetben vannak, a kereslet ösztönzésére irányuló döntések valójában inflációgerjesztő hatással voltak: az árstop kezdetben elfedte az inflációt, de feloldás után az infláció az egekbe szökött. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemeléssel próbálta visszafogni a keresletet, de a hitelekre bevezetett kormányzati korlátozások tompították a hatást. A nehezen kiszámítható gazdaságpolitikai környezet és a jogállamisági aggályok jelentősen visszavetették a befektetők bizalmát is, ami a forint gyengüléséhez vezetett és megemelte az importköltségeket, tovább fokozva az inflációt.
Az Ukrajnában zajló háború a magyar mezőgazdaságra is hatással volt. A tengeri útvonalak blokádja miatt az ukrán gabonaexport szárazföldi utakra terelődött át, így Magyarország Ukrajna közvetlen szomszédjaként kulcsszerepet kapott, mind felvevőpiacként, mind tranzitfolyosóként. A hirtelen megnövekedett, olcsó ukrán gabonahozatal azonban lenyomta a hazai árakat, és súlyos bevételkiesést okozott a magyar gazdáknak. A helyzet okozta vélt és valós félelmek miatt több gazdatüntetésre is sor került a magyar-ukrán határ mentén és Budapesten, melyek hatására Magyarország és Lengyelország Szlovákiával együtt importtilalmat vezetett be az ukrán gabonára.
Mindeközben a háború az inputanyagok árát is az egekbe lökte. A műtrágya ára 2022 elején 2-3,5-szerese volt az előző évinek, miközben az üzemanyag- és vegyszerköltségek is drasztikusan nőttek. Ez nemcsak a termelési költségek emelkedését idézte elő, hanem extrém élelmiszer-inflációhoz és árvolatilitáshoz vezetett. A kormány hatósági árstoppokkal próbált enyhíteni a nyomáson, ám ezek hatékonysága korlátozott volt. Sok közgazdász szerint a kiskereskedelmi láncok könnyedén kijátszották a szabályokat azzal, hogy más termékek árát emelték.
A háború tovább súlyosbította az agráriumban már korábban is fennálló munkaerőhiányt. A konfliktus kezdetén lehetett abban bízni, hogy majd az ukrán menekültek részben enyhítik a problémát, a magyar Agrárminisztérium toborzó hirdetésekkel is igyekezett bevonni őket a szezonális munkába. A menekültek többsége azonban a kevésbé megterhelő és magasabb jövedelmet kínáló szektorokban helyezkedett el, miközben az ukrán férfiak a hadiállapot miatti korlátozásopéterk következtében nem hagyhatták el hazájukat.
A háború így jelentős gazdasági következményekkel járt, politikai válaszreakciót ösztönözve nemzeti és uniós szinten is. Magyarország szomszédaival együtt uniós beavatkozást sürgetett, aminek eredményeként több mint 150 millió eurós támogatási csomag érkezett az érintett gazdák megsegítésére. Bár az uniós tilalmak 2023-ban lejártak és nem hosszabbították meg őket, Magyarország továbbra is egyoldalúan tiltja legalább 24 ukrán élelmiszer behozatalát.
Orbán Viktor Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos kettős politikája számos gazdasági következménnyel járt. Orbán a háború kitörése után is kitartott az “EU rosszfiúja” szerep mellett, Vlagyimir Putyinhoz fűződő kapcsolatát szorosabbra fűzte és rendre vétózta az Oroszországgal szembeni EU-s szankciókat, s végül bizonyos kedvezményeket, mint az orosz olajembargó alóli mentesség, valóban kiharcolt Magyarország számára.
A konfrontatív külpolitika azonban tovább rontotta a már amúgy is feszült magyar–brüsszeli kapcsolatokat, amelyeket a jogállamisággal és az alapvető jogok magyarországi helyzetével kapcsolatos uniós aggályok is terhelnek. Ennek következtében az Európai Bizottság 2023-ban több milliárd eurónyi kohéziós és helyreállítási forrást tartott vissza Magyarországtól. Bár részleges igazságügyi reformok után 10,2 milliárd eurót felszabadítottak, több mint 18 milliárd továbbra is be van fagyasztva. Ez komoly mértékben korlátozza Magyarország közberuházási lehetőségeit, gyengítve a befektetői bizalmat, súlyos nyomást gyakorolva az állami költségvetésre. A kormány a helyzetet különadók kivetésével, kölcsönökkel, szigorúbb fiskális kontrollal, valamint EU-s költségvetési kiskapuk kiaknázásával igyekezett javítani, ám az ügyeskedés több tagállam nemtetszését is kiváltotta, és tovább mélyítette az EU-val való szakadékot.
A háború megmutatta, mennyire összefonódik gazdaság és politika – Magyarországon például kifejezetten láthatóvá tette a piac „láthatatlan kezét”. Az orosz energiaszállítókkal kötött állami szerződésektől kezdve, a gazdák elégedetlenségét brüsszelező politikai narratívába való becsomagolásáig, úgy tűnik a magyar gazdaságpolitika inkább félrekezelte a háborús válságot. A társadalmi elégedetlenség mindeközben egyre növekszik, jól mutatja ezt Magyar Péter egyre erősödő támogatottsága is. Az ország eközben egyre távolabb sodródik európai szövetségeseitől – ami a V4-ek jövőbeli együttműködésével kapcsolatban is kérdőjeleket vet fel. A témával sorozatunk utolsó részében foglalkozunk.
The article was written in the framework of the project Reflections of the War in Ukraine in Visegrad Countries. The project is co-financed by the governments of Czechia, Hungary, Poland and Slovakia through Visegrad Grants from the International Visegrad Fund. The mission of the fund is to advance ideas for sustainable regional cooperation in Central Europe.
ROČNÍK XIV. – 3. ČÍSLO, ZÁŘÍ 2025